Az Utkatasana, más néven székpóz egy álló jógapóz, amely erősíti a lábakat és hőt termel a testben. Ezt a pózt gyakran használják a jógagyakorlatok különböző stílusaiban.
A guggoláshoz hasonlít, a térdek mélyen, 90 fokos szögben behajlítva. Ez az erőteljes póz az Ashtanga jóga elsődleges sorozatának része, mint az Ashtanga stílusú jógasorozatban a Napüdvözlet B kezdő és befejező pozíciója, valamint az álló jógapózok sorozatának vége felé. A Hatha-jóga gyakorlatok is tartalmazzák az Utkatasana-t, hogy erősítse a lábakat és a láberősítő folyamat miatt hőt termeljen.
Az Utkatasana, vagyis a székpóz számos jótékony hatással van az egész testre. Ezek közül néhány előnye a következő:
Az Utkatasana, más néven a kényelmetlen székpóz egyesek számára nem megfelelő, és bizonyos körülmények között elhagyható. Nem ajánlott azoknak, akiknek nemrég sérült meg a lábuk vagy a csípőjük, vagy akiknek krónikus térdfájdalmaik vannak. Ez a póz a jógában a hát alsó részét terheli, ezért nem ajánlott olyan egyének számára, akiknek derékproblémáik vannak. A vállproblémákkal küzdő egyéneknek kerülniük kell a karok fej fölé nyújtását az Utkatasana gyakorlása közben, mivel a teljes póz a karok fej fölé nyújtásával jár.
A székpóz végrehajtásához kövesse az alábbi lépésről-lépésre követendő utasításokat:
Az Utkatasana a Hegyi pózból indítható, amikor az egyén behajlítja a térdét, és a karjait a feje fölé emeli. A lábakat tartsuk együtt vagy csípőszélességben egymástól távol, és belégzéskor a karokat a padlóval párhuzamosan, tenyérrel lefelé fordítva fújjuk előre. Jellemzően a lábakat együtt tartjuk a Hegyi pózban, ami a székpózra vonatkozik. Mégis, azok, akik nehézségeket tapasztalnak, módosíthatják a pózt a lábak szélesebbre helyezésével. Alternatívaként, ha a kezek összeérintése kihívást jelent, a karok szétválasztása, miközben a könyökök egyenesen maradnak, lehet egy alternatíva.
Az Utkatasana gyakorlásába különböző lábhelyzet-variációk is beépíthetők, beleértve a lábak különböző mértékű kifelé fordítását. A különböző lábpozíciók, például a csípő vagy vállszélességnyi távolság vagy a lábak különböző mértékű kifelé vagy befelé fordítása előnyös lehet azoknak az egyéneknek, akik rendszeresen együtt gyakorolják ezt a pózt. Ez a tanács különösen fontos a kezdők számára.
Az olyan álló pózok, mint az Utkatasana, végrehajtása során a megfelelő sípcsontforgatás elengedhetetlen a belső ívek lábfejhez viszonyított helyzetének és tartásának fenntartásához. A sípcsontok kifelé történő forgatása megemelheti a belső boltozatot, míg a befelé történő forgatás ellapíthatja és lesüllyesztheti azt. A sípcsontok elfordulásának hatása megfigyelhető székpózban, a lábak együtt vagy külön állnak.
A befelé forduláshoz a lábak kifordításának beállítása szükséges lehet. A megfelelő sípcsontforgatás fokozza a boka és a lábfej stabilitását, stabil alapot biztosít a térdízületet körülvevő izmoknak, és csökkenti a térdfájdalmat vagy a sérülés kockázatát.
A megfelelő súlyelosztás elengedhetetlen az egyensúly és a stabilitás megőrzéséhez az álló pózok végrehajtása során. Az olyan pózokban, mint a székpóz, az Uttanasana és a hegypóz, a súlyelosztás beállítása megelőzheti a kellemetlenségeket és a sérüléseket. Ha a súly hátrafelé tolódik, nagyobb nyomás nehezedik a sarkakra, ami az elülső lábfejek felemelkedését okozza. Az előre dőlés viszont nagyobb súlyt helyez az elülső lábfejekre, ami esetleg megköveteli, hogy a lábujjakat erősen lenyomjuk az egyensúly fenntartása érdekében. A súly előre tolása aktiválja az elülső lábfejek és a lábujjak izmait, stabilizálva a lábfejet és a bokát. A súlyt addig lehet áthelyezni, amíg az elülső lábfejek le nem nyomódnak. Az olyan beállítások, mint a sípcsontok befelé vagy kifelé történő elforgatása szintén növelhetik a kényelmet.
Az Utkatasana végrehajtásakor a gyakorlóknak kissé előre kell tolniuk a súlyt, miközben felemelik a lábujjakat, hogy aktiválják azokat. A nagylábujjak mindkét oldalán lévő izmok aktiválásához és a lábfej, a boka és az alsó lábszárcsontok stabilitásának fokozásához a lábujjak hosszérzetét ki kell terjeszteni és szét kell tárni őket. A lábujjakat vagy úgy lehet aktiválni, hogy először a sípcsontrotációt állítjuk be, vagy úgy, hogy először a lábujjakat aktiváljuk.
A székpózban a gyakorlóknak lehetőségük van arra, hogy beállítsák a csípőjük és a térdük helyzetét a lábukhoz képest. A csípő és a térdek hátrafelé történő elmozdítása a felsőtest előrehajlását, míg az előrehajlás egyenesebb testtartást eredményez.
Amikor a törzs egyenes, a térdek túlnyúlhatnak a lábujjak elülső részén, míg az előre dőlés közelebb hozhatja a térdek elülső részét a lábujjakhoz, és a lábszárakat függőlegesebb helyzetbe hozhatja. Ha a csípő hátranyúlása nehéznek bizonyul, akkor a karok felfelé helyett előre nyújtása segíthet.
A választott pozíciótól függetlenül fontos figyelembe venni a lábujjak aktiválásának, az elülső lábfej aktiválásának és a sípcsont rotációjának beállítását a térdpanaszok megelőzése érdekében. Ha a székpózban térdfájdalom jelentkezik, a lábfejhasználat módosítása vagy a csípő lábakhoz viszonyított helyzetének módosítása enyhülést hozhat. Ha a pózt nem lehet fájdalom nélkül végrehajtani, szükséges lehet kihagyni a gyakorlatból.
A székpóz vagy Utkatasana gyakorlásakor az egyensúly javítása értékes cél lehet. A hagyományos változatban a lábak együtt vannak, ami kihívást jelent az egyensúlyozás szempontjából. Azonban azok számára, akik a póz más aspektusaira összpontosítanak, a lábakat csípőszélesre lehet tenni, hogy az egyensúlyra való összpontosítást csökkentsék.
A bal-jobb egyensúly javítása érdekében a székpózban a csípő oldalsó helyzetének a lábakhoz viszonyított beállítása hasznos lehet. A csípő enyhén balra és jobbra történő mozgatásával a gyakorlók megfigyelhetik a lábak súlyeloszlásának változását, valamint a bokák, térdek, csípő és gerinc érzéseit. A cél az, hogy olyan pozíciót találjunk, ahol az érzések egyenletesen oszlanak el mindkét lábban.
A csípő balra és jobbra forgatása egy másik módszer az egyensúly javítására a székpózban. A gyakorlóknak a csípőt úgy kell elmozdítaniuk, hogy a földdel egyensúlyban maradjanak, és a súlyt egyenletesen osszák el a két láb között. Ezt úgy érhetjük el, hogy megismételjük a mozdulatot, és megfigyeljük a nyomás változását mindkét lábfejben, amíg meg nem találjuk az egyenletes eloszlást biztosító pozíciót.
A gyakorlóknak az egész test jobb egyensúlyára kell törekedniük azáltal, hogy az alapoktól kezdve kiigazításokat végeznek. Ha a székpóz közben térdfájdalom jelentkezik, ajánlott a lábak vagy a csípő helyzetének módosítása, vagy a póz kizárása a gyakorlatból.
A gyakorlat megkezdéséhez a csípőforgatást a hegyi pózban lehet végezni, a lábak csípőszélességben helyezkednek el. A combok befelé és kifelé történő forgását egyaránt végezhetjük úgy, hogy közben a térdeket kissé engedjük mozogni. Ez megkönnyíti a belső és külső combforgatás érzékelését.
Miután megismerkedtünk a csípő forgómozgásaival, a következő lépés az, hogy ezeket a forgásokat a térd mozgásának korlátozása mellett végezzük el. Ahogy a csípő kifelé forog, a medence kissé hátrafelé dől, míg a befelé forgás a medence előre dőlését okozza. Ezeknek a forgásoknak ellenállva a belső és külső csípőrotátorok működésbe lépnek, ami stabilizálja a csípőízületeket, és lehorgonyozza a comb- vagy csípőcsontokból kiinduló izmokat. Ez stabil alapot biztosít a térdet keresztező izmok számára, lehetővé téve számukra a hatékonyabb működést.
Fontos megjegyezni, hogy ezt a gyakorlatot óvatosan kell végezni, különösen a térd- vagy csípősérült személyek esetében. Ha bármilyen kellemetlenséget vagy fájdalmat tapasztalunk, a gyakorlatot módosítani kell, vagy abba kell hagyni. A gyakorlat kipróbálása előtt ajánlott szakképzett jógaoktató vagy egészségügyi szakember útmutatását kérni.
A csípő aktiválásának végrehajtásakor gyakran megfigyelhető, hogy a combizmok egyidejűleg aktiválódnak. Két olyan izom, amely segíthet az ellenállt csípőforgatásban, és csípőhajlítóként is funkcionál, a tensor fascia latae és a sartorius izom. Ezeknek az izmoknak az ellenállt csípőforgatásban való aktiválása az ellentétes csípőnyújtó izmokat is aktiválhatja, lehetővé téve a lábak és a csípő izmainak kiegyensúlyozottabb aktiválását.
A heves pózban a medence dőlésének mértéke befolyásolhatja az ágyéki gerinc előre- vagy hátrahajlásának mértékét. Ez egy potenciális beállítási lehetőséget kínál a póz egyéb módosításainak kiegészítésére.
A székpózban a gyakorlók beállíthatják a csípő és a térd helyzetét a lábukhoz képest. A csípő és a térdek hátrafelé történő elmozdítása a felsőtest előre dőlését okozza, míg az előre mozgatásuk egyenesebb testtartást eredményez.
Amikor a törzs egyenes, a térdek túlnyúlhatnak a lábujjak elülső részén, míg az előre dőlés közelebb hozhatja a térdek elülső részét a lábujjakhoz, és a lábszárakat függőlegesebb helyzetbe hozhatja. Ha a csípő hátranyúlása nehéznek bizonyul, akkor a karok felfelé helyett előre nyújtása segíthet.
A választott pozíciótól függetlenül, a térdpanaszok megelőzése érdekében feltétlenül figyelembe kell venni a lábujjak aktiválásának, az elülső lábfej aktiválásának és a sípcsont rotációjának beállítását. Ha a székpózban térdfájdalom jelentkezik, a lábfejhasználat módosítása vagy a csípő lábakhoz viszonyított helyzetének módosítása enyhülést hozhat. Ha a póz továbbra is fájdalmat okoz, hagyjuk ki a gyakorlatból.
A mellkasi gerincet a bordakosár hátuljának megemelésével lehet megemelni, ami fokozza az ágyéki stabilitást. Ez két célt szolgál: lehorgonyozza a gerinc felállító izmait és stabilizálja a bordákat, szilárd alapot biztosítva a lapocka stabilizáló izmoknak a lapockák stabilizálásához.
Az egyének kinyújthatják a karjukat egyenesen felfelé, hogy a székpózban javítsák az egyensúlyt. Ahogy haladnak a póz teljes változata felé, amikor a karok felemelkednek és a tenyerek összeérnek, a bordakosár aktiválása kulcsfontosságúvá válik. Ennek érdekében felemelhetik az elülső bordákat, miközben egyidejűleg lehúzzák a hátsó bordákat, vagy fordítva. Ezenkívül az egyéneknek hosszú nyakat kell tartaniuk, különösen hátul, az optimális eredmény érdekében. A vállak helyzetének beállítása szintén stabilitást teremthet, akár a lapockák széthúzásával vagy behúzásával, akár a lapockákat széthúzó és behúzó izmok mozgatásával.
Alapvető fontosságú, hogy a lapockákat a lehető legmagasabbra emeljük, és a lapockák legmagasabb pontját befelé mozdítsuk el. Ez a technika mind a lapocka széthúzására, mind a behúzására vonatkozik. A gyakorlók ezt a testtartást ülő vagy álló, egyenes helyzetben is végezhetik.
Erősítse a könyökét, hogy egyenesnek érezze, és aktiválja az alkarizmokat, hogy könnyebbé tegye a karok felemelését és a tenyerek egymás felé fordítását. A felkarok vállakhoz viszonyított forgásának beállítása szintén segíthet a karok érzetének finomhangolásában és kiegyensúlyozásában.
Ha az egyén már kényelmesen felfelé nyújtja a lapockákat, akkor a felső karok ellenállással végrehajtott belső vagy külső forgatásával kísérletezhet a lapockák hátsó részén lévő izmok aktiválásával.