Szívverés, vérnyomás, emésztés: ezek a létfontosságú funkciók gondolkodás nélkül zajlanak, mindez a vegetatív idegrendszernek köszönhetően. A vegetatív idegrendszer irányítja az emberi test minden önkéntelen funkcióját. A perifériás idegrendszer (PNS) része.
Az emberi idegrendszer működése az agyból és a gerincvelőből, a központi idegrendszerből (CNS) ered. A PNS magában foglalja az összes többi, a test többi részébe elágazó ideget. Magában foglalja a szomatikus és a vegetatív idegrendszert. A szomatikus idegrendszer irányítja a vázizomzat akaratlagos mozgását.
A vegetatív idegrendszernek két fő alrendszere van: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer. A legtöbb tudattalan testi funkciót jellemzően kölcsönösen hajtják végre.
A szimpatikus idegrendszer irányítja a harcolj vagy menekülj választ, és stressz idején a legaktívabb. A paraszimpatikus idegrendszer irányítja a pihenés- és emésztési választ, és a biztonság és a pihenés idején a legaktívabb.
A vegetatív rendszer harmadik alosztálya a bélrendszer. Egyedüli feladata az emésztéshez szükséges folyamatok szabályozása.
A szimpatikus idegrendszer felelős a harc vagy menekülés reakcióért. Aktivitása megnő olyan helyzetekben, mint a fokozott stressz vagy a testmozgás. A szimpatikus aktiválás célja, hogy gyorsan kijusson a veszélyből. Például:
A szimpatikus aktiváció olyan funkciókat is gátol, amelyek energiát vesznek el és lelassítanak, mint például az emésztés és a vizelés.
A paraszimpatikus idegrendszer a pihenés és az emésztés funkcióitirányítja. A biztonság és a pihenés idején aktívabb. A paraszimpatikus aktiváció elősegíti a növekedést, a szaporodást és a pihenést. Például:
A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer kölcsönösen hat egymásra. Mindkettő állandó használatban van, de az aktivitás a helyzettől függően az egyik vagy a másik oldal felé ingadozik.
Idegeik általában nem azonos célpontokat idegesítenek. Ugyanazon a szerven belül különböző sejteket is innerválhatnak, hogy ellentétes hatást fejtsenek ki. Például a pupillatágulást a tágító izom szimpatikus aktiválása, míg a záróizom paraszimpatikus aktiválása irányítja.
A paraszimpatikus idegek nem táplálnak annyi szövetet, mint a szimpatikus idegek. A paraszimpatikus aktiváció során megfigyelhető reciprok hatás gyakran a szimpatikus aktivitás csökkenésének köszönhető. Például, bár a paraszimpatikus idegek nem idegzik az ereket, a paraszimpatikus aktivitás során csökken a vérnyomás.
Az enterális idegrendszer az emésztési folyamatokkal foglalkozik. A paraszimpatikus és a szimpatikus rendszer elősegíti és gátolja az emésztést, de az enterális rendszer irányítja azokat az élettani mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az emésztést.
A bélidegek az emésztőrendszerben lévő izmokat idegesítik, hogy szabályozzák a táplálék mozgását a szervezetben. A belek bélrendszerét is beidegzik, hogy szabályozzák a véráramlást, a szekréciót és a felszívódást.
A vegetatív idegrendszerbe érkező érzékszervi inputok a test fiziológiai állapotát közvetítik. A kemoreceptorok például a vérben lévő oxigén és glükóz mennyiségét, míg a baroreceptorok a vérnyomást érzékelik. Az autonóm afferens idegek az egész rendszerben közösek, nem differenciálódnak szimpatikus vagy paraszimpatikus idegekre.
A paraszimpatikus és a szimpatikus rendszerben az efferens autonóm idegek két idegrendszert követnek, amelyek között ganglionok közvetítik a jeleket. Az első ideg "preganglionikus", a második ideg pedig "posztganglionikus"
Az enterális idegrendszer nem ugyanazt a két neuronból álló sorozatot használja, mint a vegetatív idegrendszer többi része. Saját érzékelő neuronjai is vannak.
A preganglionikus neuronoknak az agyban és a gerincvelőben vannak sejttestek (szomák). Hosszú axonjaik a perifériára nyúlnak, ahol szinapszisba lépnek a szorosan elhelyezkedő szomák dendritjeivel. Ezek a csomók alkotják a ganglionokat, a vegetatív idegrendszer reléállomásait.
A szimpatikus preganglionáris idegek a mellkasi és az ágyéki gerincvelő gerincvelői idegekből erednek. A preganglionikus paraszimpatikus neuronok a medulla oblongata koponyaidegekből, valamint a keresztcsonti gerincvelői idegekből erednek.
A szimpatikus ganglionok közel fekszenek a gerincvelőhöz, ezért a szimpatikus preganglionáris rostok rövidebbek, mint a posztganglionáris rostok. A paraszimpatikus ganglionok közel fekszenek a célszövetekhez, ezért a preganglionáris rostok hosszúak, a posztganglionáris rostok pedig rövidek. A paraszimpatikus ganglionok is összefonódnak, hogy idegplexusokat alkossanak, ami lehetővé teszi, hogy bizonyos integratív funkciók módosítsák az idegjelet.
A posztganglionikus rostok a szomák axonjai, amelyek a ganglionokat alkotják. Az idegimpulzust az út további részén továbbítják, és szinapszisokat hoznak létre a belső szervekben és mirigyekben. A szimpatikus idegrendszerben általában vékonyak és nem myelinizáltak. Ez azt jelenti, hogy hiányzik belőlük a mielinhüvely, amely gyakran szigeteli az idegrostokat. A paraszimpatikus rendszerben a posztganglionikus rostok viszonylag vastagok és erősen myelinizáltak, így az impulzus jól szigetelt.
A bélrendszeri idegrostok összetett hálót alkotnak az emésztőrendszerben. Sok rost reflexpályát hoz létre, hogy lehetővé tegye az emésztési funkciók gyors beállítását.
A bélrendszer általában az idegrendszer többi részétől függetlenül irányítja az emésztési mechanizmusokat. Egyes szimpatikus és paraszimpatikus posztganglionikus idegek szinapszisban állnak a bélidegekkel, hogy szabályozzák az emésztési funkciókat.
Az autonóm idegi impulzusokat a szinapszisokon keresztül kis vegyi anyagok, úgynevezett neurotranszmitterek továbbítják. Az acetilkolin a preganglionikus neurotranszmitter mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus rendszerben. Az acetilkolin az egész szervezetben elterjedt neurotranszmitter, amely az agyban és a szomatikus idegrendszerben is hat.
A paraszimpatikus idegrendszer is acetilkolin-t használ egyedüli posztganglionikus neurotranszmitterként. A szimpatikus idegrendszer több különböző posztganglionáris neurotranszmittert használ. A legtöbb ideg noradrenalint szabadít fel, de azok, amelyek a verejtékmirigyeknek jeleznek, acetilkoltint szabadítanak fel.
A mellékvese specializált sejtjei, az úgynevezett kromaffin sejtek használják az adrenalint. A kromaffin sejtek nem rendelkeznek axonokkal, és közvetlenül a ganglionokból a vénákba szabadítják fel az adrenalint, hogy szisztémás szimpatikus aktivációt váltsanak ki.
Az enterális idegrendszer különböző neurotranszmittereket használ, többek között acetilkolin, nitrogén-oxid és szerotonin.
A vizsgálatok szerint a szimpatikus idegrendszer túlműködése előre jelzi a magas vérnyomás és az elhízás későbbi kialakulását. Ez az anyagcsere, a hormonális jelátvitel és a gyulladásos útvonalak diszregulációján keresztül történik.
A magas szimpatikus aktivitás a reaktív oxigénfajok (ROS) vagy szabad gyökök fokozott termeléséhez is vezethet. A ROS természetes módon termelődik a szervezetben, és létfontosságú számos sejtfunkcióhoz. A túlzott szint azonban oxidatív stresszhez vezethet, amely károsítja a DNS-t, a fehérjéket és az idegszövetet.
A szimpatikus túlműködés és a paraszimpatikus károsodás kombinációja 2-es típusú cukorbetegséghez és szív- és érrendszeri rendellenességekhez, például ritmuszavarokhoz vezethet. A paraszimpatikus aktivitás elvesztése az alvás minőségének romlásával is összefügg, ami súlyosbíthatja más fiziológiai és pszichológiai problémák kialakulását.
Számos tényező járulhat hozzá a vegetatív diszfunkcióhoz, más néven vegetatív neuropátiához. A vegetatív diszfunkció egyik fő előrejelzője a krónikus pszichológiai stressz, amely a szimpatikus dominancia irányába történő elmozdulást okoz. Nem minden autonóm rendellenesség jár autonóm egyensúlyzavarral, de ez tipikus következmény. A vegetatív diszfunkció egyéb tényezői közé tartoznak:
Az autonóm idegrendszeri rendellenességek genetikai tényezők vagy az agy, a gerincvelő vagy a perifériás idegek sérülése miatt is kialakulhatnak.
Van néhány dolog, amivel támogathatod a vegetatív idegrendszeredet, és megpróbálhatod a paraszimpatikus idegrendszer felé tolni a dominanciát.
A stresszforrások csökkentése vagy megszüntetése segíthet megelőzni a szimpatikus túlműködést, de ezt gyakran könnyebb mondani, mint megtenni. A relaxációs tevékenységek szintén a paraszimpatikus rész felé tolhatják el a vegetatív funkciókat, beleértve a jógát és a lassú légzőgyakorlatokat.
A testmozgás szintén nagyszerű módja lehet a vegetatív idegrendszer támogatásának. Tanulmányok szerint a következetes testmozgás-edzés növelheti a paraszimpatikus aktivitást, csökkentheti a vegetatív diszfunkció kockázatát, sőt, a korai kardiális autonóm neuropátia bizonyos károsodását is visszafordíthatja. Javíthatja az alvást is, ami jótékony hatással van a hangulatra és az általános egészségi állapotra.
Van azonban néhány fenntartás. Egy háziállattal rendelkező idősebb felnőtteken végzett vizsgálat szerint a háziállattal való séta csökkentette a stresszt és javította a vegetatív egyensúlyt, de az egyedüli séta növelte a stresszt és a szimpatikus aktivitást. Ez arra utal, hogy fontos, hogy olyan típusú testmozgást válasszon, amelyet valóban élvez, és nem okoz további stresszt.
Az edzés a szervezet ROS-termelését is növeli. A szervezet válaszul antioxidánsokat termel, amelyek jótékonyan hatnak a vegetatív idegrendszerre. A nagy intenzitású vagy kimerítő testmozgás azonban túl magas ROS-szintet termel, amit a szervezet nem tud kompenzálni, és oxidatív károsodás léphet fel.
Az ajánlás heti öt napon 30 perc mérsékelt intenzitású testmozgás. Ne feledje, hogy a kimerítő és a mérsékelt edzés meghatározása az egyéntől és az edzettségi szinttől függ.
Az antioxidánsokban és gyulladáscsökkentő tényezőkben gazdag étrend támogatja az egészséges vegetatív idegrendszert, és segít ellensúlyozni az oxidatív károsodást. Ilyen például az extra szűz olívaolaj, a kurkuma, az áfonya, a pisztácia, az étcsokoládé és a zöld tea.
A vegetatív idegrendszer a perifériás idegrendszer része, vagyis az agyból és a gerincvelőből kiágazó idegeké. A vegetatív rendszer irányítja az összes önkéntelen folyamatot a testben. Három részlege a szimpatikus rendszer (harcolj vagy menekülj), a paraszimpatikus rendszer (pihenés és emésztés) és a bélrendszer (emésztés).
A szimpatikus idegrendszer több szervet szabályoz, mint a paraszimpatikus idegrendszer. A paraszimpatikus rendszer a szemet, a könny- és nyálmirigyeket, a szívet, a tüdőt, az emésztőrendszert, a húgyhólyagot, a külső nemi szerveket, a verejtékmirigyeket és a májat idegzi.
A női nemi szerveken kívül a szimpatikus rendszer ugyanezeket a szerveket, a piloerectoros izmokat, az ereket, a vázizmokat és a zsírszövetet is innerválja. Mindkét rendszer az immunrendszer bizonyos aspektusait idegzi.
A paraszimpatikus dominancia irányába történő elmozdulás elősegítésével megvédheti autonóm idegrendszerét. A stratégiák közé tartozik a jóga, a mérsékelt intenzitású testmozgás, a légzőgyakorlatok és az antioxidánsokban gazdag étrend.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK538516/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK539845/
https://iopscience.iop.org/article/10.1088/1361-6579/aa6782
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3123705/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8868289/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8701130/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK430888/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5900369/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6262541/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5575449/
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Mindig ajánlott konzultálni egy képzett egészségügyi szolgáltatóval, mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos változtatást hajtana végre, vagy ha bármilyen kérdése vagy aggodalma van az egészségével kapcsolatban. Az Anahana nem vállal felelősséget semmilyen hibáért, mulasztásért vagy következményért, amely a megadott információk használatából adódhat.