A paraszimpatikus idegrendszer felelős a szervezet "pihenés és emésztés" funkcióiért. Aktívabbá válik a pihenés és a biztonság idején.
A legfontosabb tudnivalók
- Paraszimpatikus idegrendszer elhelyezkedése: A paraszimpatikus idegrendszer (PNS) a test autonóm idegrendszerének része, elsősorban az agytörzsben és a keresztcsonti gerincvelőben található, preganglionikus neuronjai pedig különböző szervekbe nyúlnak.
- Perifériás idegrendszer: A PNS a perifériás idegrendszer egyik alosztálya, amely a szimpatikus idegrendszerrel együtt dolgozik az önkéntelen testi funkciók szabályozásán, beleértve a szívritmust, az emésztést és a légzésszámot.
- Túlműködő szimpatikus idegrendszer: A szimpatikus idegrendszer túlműködése, amely a harcolj vagy menekülj válaszért felelős, krónikus stresszhez vezethet, és negatívan befolyásolhatja a PNS-t. A két rendszer egyensúlyának fenntartása kulcsfontosságú a homeosztázis és az általános egészség fenntartásához.
- Preganglionikus neuronok: A PNS preganglionikus neuronokból áll, amelyek az agytörzsből vagy a keresztcsonti gerincvelőből erednek, és a célszervek közelében vagy azokon belül elhelyezkedő ganglionokba nyúlnak, ahol szinapszisba lépnek a posztganglionikus neuronokkal, hogy kifejtsék hatásukat.
- A test autonóm idegrendszere: A PNS létfontosságú szerepet játszik a szervezet autonóm idegrendszerében azáltal, hogy elősegíti a pihenés és emésztés tevékenységét, szabályozza az olyan funkciókat, mint az emésztés, a szívverés és a légzésszám, hogy a szervezet stressz után visszatérjen a nyugalmi és karbantartó állapotba.
A paraszimpatikus idegrendszer magyarázata
A perifériás idegrendszer része, amely az agyon és a gerincvelőn kívüli összes idegből áll. Pontosabban, a paraszimpatikus rendszer a vegetatív idegrendszer egyik részlege.
A vegetatív idegrendszer irányítja a szervezet önkéntelen funkcióit, például a vérnyomást, a szívverést és az emésztést. A paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyban működik a szimpatikus idegrendszerrel, amely a vegetatív harc-vagy-menekülés választ irányítja. Együttesen fenntartják a homeosztázist, a szervezet stabil belső környezetét.
A paraszimpatikus idegrendszeri működés létfontosságú a magas vérnyomás megelőzésében, a szívritmus szabályozásában és a stresszkezelő képességünk támogatásában. A paraszimpatikus idegrendszert jógával, testmozgással és relaxációval segítheti elő.
Paraszimpatikus idegrendszeri funkciók és célok
A paraszimpatikus idegrendszer különböző módon támogatja az önkéntelen élettani folyamatokat. Tevékenységei a pihenéshez, az emésztéshez és a szaporodáshoz kapcsolódnak. A paraszimpatikus funkciók példái az egész testben a következők:
- Szem: a pupilla szűkülése a közeli látás javítása érdekében, fokozott könnytermelés.
- Száj/torok: fokozott nyáltermelés.
- Tüdő: a légutak beszűkülése.
- Szív: alacsonyabb pulzusszám, a pulzusszám fokozott változása a légzéssel.
- Bél: fokozott gyomormotilitás (fokozott emésztés).
- Máj: fokozott glükózraktározás.
- Húgyutak: a húgyhólyag összehúzódása és a húgycső záróizmainak ellazulása a vizelet kiürítéséhez.
A paraszimpatikus idegrendszer immunfunkciókkal is rendelkezik. Elsődleges szerepe az immunrendszerben a gyulladásos faktorok negatív visszacsatolása. Ez megakadályozza a krónikus gyulladást, amely számos rendellenességhez vezethet.
A paraszimpatikus stimuláció másik döntő hatása a vérnyomás csökkentése, annak ellenére, hogy az erek nem rendelkeznek paraszimpatikus innervációval. Ez kiváló példa arra, hogy a paraszimpatikus és a szimpatikus részlegek hogyan működnek egyensúlyban. A vérnyomás akkor emelkedik, amikor a szimpatikus idegrendszer azt mondja az ereknek, hogy szűküljenek össze. A paraszimpatikus aktiváció tompítja a szimpatikus jelzést, így az erek nem szűkülnek tovább, és a vérnyomás csökken.
A legtöbb paraszimpatikus hatásnak vannak a szimpatikus idegrendszer által létrehozott kölcsönös funkciói. Például a paraszimpatikus stimuláció növeli az emésztést, míg a szimpatikus stimuláció csökkenti az emésztést.
A paraszimpatikus idegrendszer anatómiája
A paraszimpatikus idegrendszer szenzoros (afferens) és motoros (efferens) idegrostokat tartalmaz. Az érzékelőidegek a testből az agyba és a gerincvelőbe továbbítják az információkat, a mozgatóidegek pedig a válaszjeleket viszik vissza a testbe. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer közös érzékelőidegekkel rendelkezik, de mindkét részlegnek külön motoros idegei vannak.
Autonóm érzékelő idegek
Az érzékszervi receptorok figyelik, hogy a vegetatív kimenet megfelel-e a szervezet fiziológiai szükségleteinek, és ezt az információt az afferens idegeken keresztül a központi idegrendszerbe küldik. Szükség esetén az agy beállítja az adott szerv szimpatikus és paraszimpatikus ingerlése közötti egyensúlyt.
Például a szívben lévő receptorok érzékelik, hogy milyen gyorsan ver a szív. Ha a szívverés gyorsabb, mint amire a szervezetnek abban a pillanatban szüksége van, az agy növeli a szív paraszimpatikus ingerlését, hogy csökkentse a pulzusszámot.
Paraszimpatikus motoros idegek
Az autonóm motoros idegek különleges elrendezést követnek. A preganglionáris idegek a központi idegrendszerből a testbe érkező impulzusokat továbbítják. Ezek továbbítják az impulzusokat a ganglionokba, az idegsejttestek csoportjaiba. A ganglionokból kiinduló axonok posztganglionikus idegeket alkotnak, és továbbítják a jelet a célszövetekbe.
A paraszimpatikus preganglionáris rostok három keresztcsonti gerincvelői idegből és négy koponyaidegből erednek. A paraszimpatikus preganglionikus neuronokat adó gerincvelői idegek a kismedencei splanchnicus idegek. A keresztcsonti gerincvelőből indulnak, és a medenceüregbe nyúlnak.
A koponyaidegek közvetlenül az agytörzsből erednek, és efferens jeleket küldenek a fej és az arc felé. A preganglionikus paraszimpatikus neuronokat adó koponyaidegek a szemmozgató ideg, az arcideg, a glosszofaringeális ideg és a nervus vagus. A nervus vagus kiemelkedő jelentőségű, mivel a paraszimpatikus rostok 75%-át képviseli, és az egyik legelterjedtebb ideg a szervezetben.
A ganglionok idegsejtek csoportjai, amelyek modulálják és továbbítják az idegimpulzust. A paraszimpatikus ganglionok a célszövetekhez közel helyezkednek el, ezért a posztganglionikus idegrostok rövidebbek, mint a preganglionikusak. A posztganglionáris paraszimpatikus rostokat vastag mielinhüvely borítja, ami azt jelenti, hogy az idegimpulzusok jól szigeteltek és gyorsan terjednek.
Neurotranszmitterek továbbítják az idegimpulzusokat
Az idegi impulzusok elektromos vagy kémiai jelek útján továbbíthatók egyik neuronról a másikra. Az efferens paraszimpatikus rostok kémiai jelzőmolekulákat, azaz neurotranszmittereket bocsátanak ki a pre- és posztganglionikus axonvégződésekből.
A paraszimpatikus neuronok mind a preganglionikus, mind a posztganglionikus neurotranszmitterként acetilkolt használnak. Az acetilkolin az egész testben használatos, beleértve a szimpatikus preganglionikus neuronokat és a szomatikus idegrendszert.
Milyen problémák léphetnek fel a paraszimpatikus idegrendszerben?
A paraszimpatikus zavaroknak számos lehetséges oka van. Egyes állapotok örökletesek, míg mások gerincvelő- vagy perifériás idegsérülésekből erednek. A szimpatikus rendszer bármilyen rendellenessége, például a túlműködés, valószínűleg a paraszimpatikus rendszerben is problémákat okoz. Az olyan életmódbeli tényezők, mint a krónikus stressz, az alkoholfogyasztás és a mozgáshiány szintén megzavarhatják a paraszimpatikus idegrendszert.
A paraszimpatikus diszfunkció problémákat okoz a szervezet homeosztázisának fenntartásában. Ez azt jelenti, hogy a szervezet nem tud alkalmazkodni a változó élettani igényekhez, ami számos rendellenességhez vezet. A paraszimpatikus idegrendszer alulműködése szív- és érrendszeri problémákhoz és cukorbetegséghez vezethet. A nervus vagus károsodása számos pszichiátriai és gyulladásos betegséggel, többek között depresszióval és gyulladásos bélbetegséggel hozható összefüggésbe.
A paraszimpatikus idegrendszeri funkció a korral természetesen csökken, de többféleképpen is megvédhetjük. Ilyen például a jóga, a meditáció, a mérsékelt intenzitású testmozgás, az egészséges étrend és a probiotikumok. Ezek a stratégiák segítenek növelni a paraszimpatikus aktivitást, és elmozdítani a vegetatív idegrendszert a menekülés vagy menekülés üzemmódból.
Gyakran ismételt kérdések
Mi a paraszimpatikus idegrendszer?
A paraszimpatikus idegrendszer a "pihenés és emésztés" rendszere. A vegetatív idegrendszer része, amely a test önkéntelen fiziológiai folyamatait irányítja. A paraszimpatikus rendszer a biztonság és a relaxáció idején a legaktívabb, és olyan funkciókat lát el, mint a szívfrekvencia csökkentése és az emésztés fokozása.
Mi a preganglionikus, a posztganglionikus és a ganglionikus fogalma?
A preganglionikus rostok felelősek a vegetatív idegimpulzusok agyból és gerincvelőből történő kivezetéséért. A posztganglionikus rostok felelősek az impulzus célszövetekhez való eljuttatásáért. A paraszimpatikus ganglionok olyan neuroncsoportok, amelyek a preganglionikus idegek jelét továbbítják a posztganglionikus idegek felé.
Mi károsíthatja a paraszimpatikus idegrendszert?
Számos sérülés és betegség károsíthatja a paraszimpatikus idegeket. A paraszimpatikus diszfunkciót életmódbeli tényezők is okozhatják, beleértve a krónikus stresszt, a mozgáshiányt és az alkoholt.
Hogyan védhetem a paraszimpatikus idegrendszeremet?
A mérsékelt intenzitású testmozgás, a jóga és a meditáció mind nagyszerű módja a paraszimpatikus aktivitás növelésének.
Hivatkozások
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK553141/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK539845/
https://iopscience.iop.org/article/10.1088/1361-6579/aa6782
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5859128/
Felelősségi nyilatkozat
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Mindig ajánlott konzultálni egy képzett egészségügyi szolgáltatóval, mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos változtatást hajtana végre, vagy ha bármilyen kérdése vagy aggodalma van az egészségével kapcsolatban. Az Anahana nem vállal felelősséget semmilyen hibáért, mulasztásért vagy következményért, amely a megadott információk használatából adódhat.
