A társadalmi elszigeteltség és a magány olyan állapotok, amelyeket sokan tapasztalnak egész életük során. A társadalmi elszigeteltségnek különböző típusai, okai és hatásai vannak, és bizonyos népességcsoportokra, például az idősekre aránytalanul nagy hatással van. Célzott beavatkozásokkal és stratégiákkal az egyének leküzdhetik a magányosságot és a társadalmi elszigeteltséget.
A társas kapcsolat alapvető emberi szükséglet a jóléthez és a túléléshez. Az életkor előrehaladtával azonban az emberek gyakran tapasztalják, hogy egyre több időt töltenek egyedül, ami fokozza az elszigeteltség és a magányosság érzését. Emellett a társas kapcsolatok hiánya növeli a fizikai és mentális egészségi kockázatokat a társadalmi elszigeteltséget megtapasztaló egyéneknél.
Egyes kutatók megkérdőjelezik, hogy a társadalmi elszigeteltség olyan állapot-e, amely közös emberi tapasztalat, vagy egyes emberek másokhoz képest fokozottabban érzik magányosnak magukat. Ennek ellenére az egyének jelentős része tapasztalja az elszigeteltséget. A társadalmi elszigeteltség egyes típusai közé tartozik a hosszú ideig otthon maradás, a barátokkal, családtagokkal vagy kollégákkal való kommunikáció hiánya, valamint a másokkal való kapcsolat szándékos elkerülése a szocializálódási vagy kommunikációs lehetőségek ellenére.
Az elszigeteltség jellemzően egészségtelen és nem kívánt magányra utal, amely negatív önértékelést, magányt és másoktól való félelmet eredményezhet. Lehet az érzelmi és pszichológiai kihívások lehetséges tünete vagy oka. A társadalmi elszigeteltség minden korosztály számára mentális egészségügyi kockázatokkal járhat, az egyes korcsoportoknál eltérő tünetekkel.
Jelenleg a népesség elöregedőben van, és egyre nő a 65 éves és idősebb felnőttek száma. Az idősebb felnőttek számának növekedése egyben a társadalmi elszigetelődés kockázatának növekedését is jelenti, mivel ebben a korcsoportban jellemzően magasabb a társadalmi elszigeteltség aránya. A koronavírus világjárvány a fizikai távolságtartási intézkedések és az egészségügyi megfontolások miatt még nagyobb kihívások elé állította ezt a népességet.
A magányosság gyakori tapasztalat, és olyan életeseményekkel és átmenetekkel járhat, mint például új helyre költözés, szeretteink halála vagy válás. A magányosságnak ezt a típusát reaktív magánynak nevezzük. A magányosság azonban krónikussá válhat, ha hosszú ideig fennáll, és az egyén életének minden területére kihat. A krónikus magány leginkább azoknál az egyéneknél fordul elő, akiknek nincsenek szellemi, érzelmi vagy anyagi erőforrásaik, és akiknek hiányzik a következetes emberi kapcsolat.
A társadalmi elszigeteltség jelentős negatív egészségügyi következményekkel jár a krónikus magány következtében. Azok az egyének, akik elégedetlenek a családi, társadalmi és közösségi életükkel, gyakran érzik magukat magányosnak és tapasztalják az elszigeteltséget. A krónikus magányt átélő egyének bizalmatlanok lehetnek másokkal szemben, vagy fenyegetve érezhetik magukat mások által.
A társadalmi elszigetelődés már korán, a fejlődés időszakában elkezdődhet. Az egyéneket olyan gondolatok és érzések foglalkoztathatják, amelyeket nem tudnak megosztani másokkal. Ez a viselkedés a gyermekkori elidegenedésnek tudható be.
A párkapcsolati erőszak szintén hozzájárulhat a társadalmi elszigetelődéshez. A bántalmazó kapcsolatban élő személyek például néha kerülik a kapcsolatot családtagjaikkal, barátaikkal vagy munkatársaikkal, mert nem hajlandóak felfedni érzéseiket és helyzetüket.
A távoli helyeken élő emberek és a munkájuk miatt - például katonai szolgálat miatt - távoli vagy földrajzilag elszigetelt területeken élő egyének is megtapasztalhatják a társadalmi elszigeteltséget.
A kutatások azt mutatják, hogy a negatív egészségi állapothoz jelentősen hozzájárul az érzékelt társadalmi elszigeteltség (PSI). A PSI hozzájárulhat a rosszabb végrehajtó funkciókhoz, a kognitív hanyatláshoz, a depresszióhoz és a negatív megismeréshez. Az egyének öregedési folyamatát is felgyorsítja.
Számos neuroimaging vizsgálat értékeli a PSI hatásait. A nyugalmi állapotú funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) csökkent funkcionális kapcsolódást mutatott a felső frontális gyrus és a cingulo-opercularis hálózat között, ami csökkent tónusos éberséget, illetve végrehajtó funkciót eredményezett.
A szociálisan elszigetelt egyének a ventrális striatum gyengébb aktivációját mutatják pozitív vagy kellemes ingerekre, például tárgyak, események vagy emberek képeire adott válaszként.
Az eredmények azt sugallták, hogy a szociálisan elszigetelt vagy magányos egyének nagyobb figyelmet fordítanak a negatív ingerekre, mint a nem magányos vagy szociálisan elszigetelt egyének.
A magány érzése hatással lehet az egyén fizikai, kognitív és általános egészségére. Bizonyított, hogy az észlelt társadalmi elszigeteltség káros egészségügyi hatásokkal jár, beleértve a végrehajtó funkciók károsodását, a depressziót, az alacsonyabb alvásminőséget, a károsodott immunitást, a rossz szív- és érrendszeri funkciókat és a kognitív hanyatlás felgyorsulását az élet minden szakaszában. A társadalmi elszigeteltség a korai halálozás kockázatát is növelheti minden faj esetében.
A hangulattal kapcsolatos elszigetelődés magában foglalhatja egy depressziós epizód átélését, amikor az egyén elszigetelődik, hogy javítsa a hangulatát, és tetteit vigasztalónak vagy élvezetesnek indokolja.
A szociálisan elszigetelt egyének esetleg isznak vagy visszaélnek a szerekkel, nem alszanak eleget, és nem mozognak eleget, ami tovább növelheti a káros egészségügyi hatások kockázatát. Az egyének érzelmi fájdalmat is tapasztalhatnak. A közösség vagy a kapcsolat érzésének elvesztése megváltoztathatja az egyének világlátását, és növelheti az érzelmi fájdalmat.
Az érzelmi fájdalom a fizikai fájdalomhoz hasonlóan stresszreakciókat aktiválhat a szervezetben. Ha a stresszválasz hosszú időn keresztül aktiválódik, krónikus gyulladást, a szövetek károsodását okozó tényezők tartós felszabadulását vagy a betegségek elleni küzdelem csökkent képességét okozhatja. Ezek a hatások növelik a kockázatot, és az egyént sebezhetőbbé teszik a fertőző betegségekkel szemben.
A társadalmi elszigeteltség az agy egészségét is befolyásolhatja. Tanulmányok azt mutatják, hogy a magány és a társadalmi elszigeteltség összefügg a demencia, különösen az Alzheimer-kór magasabb kockázatával. A korlátozott társadalmi aktivitás és a többnyire egyedül töltött idő csökkentheti az egyén képességét a napi feladatok elvégzésére, például a főzésre, a gyógyszerek bevételére, a számlák kifizetésére és a vezetésre.
Egyes csoportok olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyek növelik a társadalmi elszigeteltség és magány kockázatát. Az első, a társadalmi elszigeteltség hatásainak különösen kitett csoport a bevándorlók. A bevándorlók gyakran szembesülnek kulturális, gazdasági és nyelvi akadályokkal, valamint korlátozott társadalmi kapcsolatokkal, ami magányhoz és társadalmi elszigeteltséghez vezet.
A marginalizált csoportok, köztük az LMBTQIA közösség, a hajléktalanságot megtapasztaló személyek, a színes bőrűek és mások, akik rendszeresen szembesülnek megbélyegzéssel, megkülönböztetéssel és előítéletekkel, társadalmilag elszigeteltnek érezhetik magukat.
Az idősek, vagyis az idősebb felnőttek szintén magas kockázati csoportot jelentenek, mivel gyakran élnek egyedül. A látás- és halláskárosodás is megnehezítheti számukra a másokkal való érintkezést és a velük való beszélgetést, ami tovább fokozza a társadalmi elszigeteltségüket.
A társadalmi elszigetelődés hatásai lehetnek olyan közegészségügyi helyzetek vagy járványok sajátosságai, amelyek az egyének fizikai távolságtartását igénylik. A társadalmi elszigeteltség, a depresszió és a magányosság azonban együtt járhat a világjárvánnyal kapcsolatos veszélyektől való félelemmel és szorongással, amely a szükséges fizikai távolságtartási intézkedéseket kikényszerítette.
Az iskolával, munkával vagy szabadidővel kapcsolatos tevékenységek csökkenése miatt korlátozottak voltak a lehetőségek a rendszeres személyes interakciókra. Az interakciók az otthoni környezetben is korlátozottak voltak. A társas interakciók súlyos és hirtelen csökkenése társadalmi elszigetelődést és magányérzetet eredményezett mindenki számára. A társas interakciók hiánya összefügg az egészségi állapot romlásával.
A közegészségügyi intézkedések, beleértve az elszigetelő intézkedéseket is, aránytalanul nagy hatással voltak az idős emberekre, mivel legtöbbjük számára az egyetlen szociális kapcsolat az otthonukon kívül van, beleértve a közösségi központokat, napközi otthonokat vagy vallási helyeket. Azok, akiknek nincsenek szeretteik, közeli barátaik és családtagjaik, a szociális gondozás és a hosszú távú otthonokban működő önkéntes szolgálatok látogatásaira és támogatására támaszkodnak. Ennek eredményeképpen további veszélynek vannak kitéve, az idősekkel együtt, akik már eleve magányosak, magányosak és szociálisan elszigeteltek.
A társadalmi elszigeteltség körülbelül kilencmillió idősebb felnőttet érint az Egyesült Államokban. Ők gyakran marginalizálódnak, mivel a társadalom kevésbé produktív tagjainak érzik magukat. Biológiai és társadalmi tényezők kombinációja vezetheti ezt a népességet az elszigeteltségbe.
Az általános egészségi állapot romlása, a társadalmi kapcsolatok - beleértve a rokonokat és a gyermekeket - csökkenése, valamint a nyugdíjba vonulás vagy a jövedelemhiány miatti pénzügyi nehézségek szintén erősíthetik a magány és az elszigeteltség érzését.
Idősebb felnőttek esetében a társadalmi elszigeteltséget összefüggésbe hozták a demencia, a betegség okozta megbetegedések, az általános egészségügyi problémák és a csökkent fizikai mobilitás fokozott kockázatával. Ezenkívül a fokozott kognitív hanyatlás összefüggésbe hozható a fokozott társadalmi elszigeteltséggel a depressziós idősebb nők esetében.
Az idősebb felnőttek társadalmi csoportokba, például egyházi csoportokba, könyvklubokba és közösségekbe való bevonása csökkentheti a magányosságot, és pozitív hatással lehet a mentális egészségre. A társasházi központok világszerte egyre népszerűbbek az idősebb felnőttek és a fiatalok körében a társadalmi kapcsolatok javítása és a magányosság csökkentése érdekében.
Tanulmányok kimutatták, hogy a társadalmi elszigeteltség összefügg a fizikai egészségi állapotok nagyobb kockázatával, beleértve az olyan tüneteket, mint a stresszhormonok, a koleszterinszint, a vérnyomás és a legyengült immunrendszer.
A társadalmi elszigeteltség és az idősek halálozása szintén kapcsolatban áll a krónikus gyulladással, némi különbséggel a nők és a férfiak között. A társadalmi elszigeteltség rossz mentális egészségi állapotokkal is összefügg, amelyek növelik az egyének különböző állapotok, köztük a szorongás, a depresszió, a demencia, a szerhasználat és a kognitív hanyatlás kockázatát.
A fiatalok érzékenyek a szociális kihívásokra és tapasztalatokra a középiskola alatt, amikor önbecsülésük is törékeny. A serdülőkor a fejlődés sérülékeny időszaka, amikor a fiatalok én- és hovatartozás-érzése az iskolában rendkívül fontos. Ebben az időszakban a serdülőknek igazán szükségük van a család és a barátok támogatására.
Tanulmányok azt mutatják, hogy az összetartozás érzésének kialakítása az egyik legkritikusabb tényező a serdülők érzelmi és szociális jólétének és tanulmányi sikerének megteremtésében. A barátsággal kapcsolatos társadalmi elszigeteltség és magányosság a serdülők körében a depressziós tünetek kockázati tényezője, mint a felnőttekkel kapcsolatos magány vagy társadalmi elszigeteltség.
Ennek egyik hihető magyarázata az, hogy a társadalmi kör és a barátok a serdülők számára a társadalmi támogatás preferált forrásai. Ezért kapcsolódik a serdülőkori depressziós tünetekhez. Míg a felnőttek és az idősebb gyermekek is a szeretteikre és a barátaikra támaszkodnak segítségért.
A kutatások azt is mutatják, hogy a felnőttkori magányosság növelheti a későbbi depressziós tünetek kockázatát. A magányos gyermekek fiatalkorban jobban ki vannak téve a depressziós tüneteknek. A gyermekkori társadalmi elszigeteltség megelőzése védőfaktorként szolgálhat a felnőttkori depresszióval szemben.
A társadalmilag elszigetelt gyermekek és tizenévesek általában alacsonyabb iskolai kötődéssel rendelkeznek, mivel felnőttkorukban hátrányos társadalmi réteghez tartoznak, és nagyobb eséllyel élnek át pszichológiai problémákat.
A gyermekek könnyebben megbirkóznak a magas stressz-szintekkel, ha szociális támogatást és erőforrásokat kapnak. A szociális támogatás erősen korrelál a stresszes helyzetek kezelésének képességével, az önuralom érzésével, a magasabb életminőséggel és az általános pozitív életszemlélettel.
Vannak azonban olyan stratégiák és beavatkozások, amelyekkel az egyének megvédhetik magukat és szeretteiket a társadalmi elszigeteltség és magány kockázataitól. Először is, az egyéneknek gondoskodniuk kell önmagukról. A helyes táplálkozás, a testmozgás, a napi hét-kilenc óra alvás és az általuk kedvelt tevékenységek segíthetnek az egyén mentális és fizikai egészségének javításában, valamint a stressz kezelésében.
Az is lényeges, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal és aktívak maradjunk. Azok az egyének, akik céltudatos és értelmes tevékenységeket végeznek másokkal, és élvezik azokat, céltudatosabbá válnak és tovább élnek. Az olyan tevékenységek, mint például a közösségben végzett önkéntes munka, segíthetnek az egyéneknek abban, hogy kevésbé érezzék magukat elszigeteltnek és magányosnak, és életcélt adhatnak nekik, ami összefügg a jobb egészségi állapottal.
Az olyan tevékenységek, mint az önkéntesség, szintén segíthetnek az egyén hangulatának javításában, valamint a kognitív funkciók és a jólét javításában. További stratégiák, amelyek segítenek az egyéneknek a kapcsolattartásban, közé tartozik egy olyan hobbi vagy tevékenység megtalálása, amelyet élveznek, és egy osztályhoz való csatlakozás, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhassanak.
Ha minden nap beütemezünk egy olyan időpontot, amikor kommunikálhatunk és kapcsolatban maradhatunk a szomszédokkal, barátokkal és családtagokkal hanghívásokon, sms-eken, e-maileken, a közösségi médiában vagy akár személyesen is, az lehetővé teheti számukra, hogy beszéljenek olyan emberekkel, akikben megbíznak, és megosszák érzéseiket. A kártyák és levelek küldése a meglévő kapcsolatokat is erősítheti és ápolhatja.
Egy háziállat örökbefogadása a gondozásra képes és képes egyének számára kényelmet nyújthat, csökkentheti a stresszt és a vérnyomást, és javíthatja a hangulatukat.
A fizikai aktivitás és a csoportos testmozgás, például a gyaloglóklubhoz való csatlakozás vagy a barátokkal vagy szomszédokkal való közös edzés bizonyítottan jótékony hatású. A felnőtteknek hetente legalább két óra testmozgásra kell törekedniük.
Az elszigeteltség és a magány minimalizálása olyan környezet kialakításával is elérhető, amelyben az egyének kereshetik, azonosíthatják és beavatkozhatnak, ha mások elszigeteltnek vagy magányosnak tűnnek. Továbbá a magányosság hátterében álló negatív viselkedési és gondolkodási mintákkal foglalkozó beavatkozások segíthetnek a magányosság leküzdésében.
Más beavatkozások célja a szociális készségek, a szociális támogatás és a társas interakciókra való több lehetőség javítása, mivel a társas csoporttagság pozitívan befolyásolhatja az életminőséget. Tanulmányok azt mutatják, hogy a kognitív viselkedésterápia (CBT ) hatékonyan kezelheti a maladaptív szociális kogníciót serdülőknél, felnőtteknél és gyermekeknél.
Élet a világjárványban: Usher - 2020 - Journal of Clinical Nursing - Wiley Online Library
A magány és a társadalmi elszigeteltség súlyos egészségügyi állapotokhoz kapcsolódik
A társadalmi elszigeteltség mentális egészségre gyakorolt hatásának megértése
Társadalmi elszigeteltség és egészség
Társadalmi elszigeteltség és magány
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Mindig ajánlott konzultálni egy képzett egészségügyi szolgáltatóval, mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos változtatást hajtana végre, vagy ha bármilyen kérdése vagy aggodalma van az egészségével kapcsolatban. Az Anahana nem vállal felelősséget semmilyen hibáért, mulasztásért vagy következményért, amely a közölt információk használatából adódhat.