Ismerje meg a neurodiverzitás fogalmát, a neurodiverz zavarok típusait, és azt, hogy a neurodiverzitás mozgalom hogyan kérdőjelezi meg a hagyományos gondolkodásmódot.
A legfontosabb tudnivalók
- Meghatározás: A neurodiverzitás paradigmája elismeri az agyműködés természetes eltéréseit, beleértve az olyan állapotokat, mint az autizmus, a fejlődési koordinációs zavar és az érzékszervi feldolgozási zavarok.
- Erősségek: A neurodiverz vonásokkal, például autista vonásokkal rendelkező személyek gyakran rendelkeznek olyan egyedi erősségekkel, mint a kreativitás és a problémamegoldás.
- Kihívások: Ezek az egyének nehézségekkel szembesülhetnek olyan környezetben, amely nem alkalmazkodik a neurodiverz szükségletekhez.
- Bevonás: Az inkluzív gyakorlatok kulcsfontosságúak a neurodiverzitás társadalmi támogatása szempontjából.
- Tudatosság: A tudatosság növelése csökkenti a mentális betegségekkel és a neurodiverzitással kapcsolatos megbélyegzést.
- Hatás: A neurodiverzitás felvállalása gazdagítja a perspektívákat és elősegíti az innovációt.
A neurodiverzitás meghatározása
A neurodiverzitás egy olyan fogalom, amely azt az elképzelést írja le, hogy az emberi agyak másképp fejlődnek és működnek, másképp lépnek kapcsolatba egymással és másképp tapasztalják meg a világot. Az emberi agy fejlődésének különbözősége a megismerésben, a tanulásban és a viselkedésben mutatkozó különbségeket eredményez. Körülbelül minden ötödik ember neurodivergens, ami azt jelenti, hogy az agyuk másképp működik, mint ami normálisnak vagy tipikusnak tekinthető.
A Nemzeti Neurodiverzitás Szimpózium szerint a neurodiverzitás a kihívásoknak és az erősségeknek tekintett tulajdonságokat egyesíti. Bár a neurodiverzitás nem orvosi kifejezés, alkalmazható az egészségügyi állapotokkal és tanulási zavarokkal küzdő emberekre.
Az agyi különbségek azonban ezekben az állapotokban hiányosságokkal járnak, és egyéni erősségeknek vagy előnyöknek tekinthetők.
A neurodiverzitás története
Judy Singer ausztrál szociológus 1998-ban alkotta meg a neurodiverzitást, hogy elismerje az agy egyedi fejlődését és előmozdítsa az egyenlőséget. Singer az emberi kognitív variációkat a biológiai sokféleség kontextusában helyezte el.
Szociológiai diplomamunkájában Singer azt taglalta, hogy az egyének agya között határozott különbségek vannak, még az egypetéjű ikrek között is, így nincs általános érvényű meghatározás az emberi agy normális képességeire.
Egyes szerzők Jim Sinclair, egy autista szószóló korábbi munkáját is elismerik, aki a neurodiverzitás koncepcióját fejlesztette tovább. Ő volt a nemzetközi online autista közösség fő szervezője. Sinclair 1993-as, "Ne gyászoljatok minket" című beszédében hangsúlyozta, hogy az autizmus nem idegrendszeri fejlődési rendellenesség, hanem egyfajta létforma.
Neurodiverzitás mozgalom
A társadalmi igazságosság vagy neurodiverzitás mozgalmát Judy Singer ausztrál szociológus indította el. A mozgalom az 1990-es években alakult ki, amikor Singer a neurodiverzitást a kisebbségi csoportok politikájával összefüggésben vizsgálta.
Ez a mozgalom az autizmussal kapcsolatos jogok mozgalmából indult ki, és azt az elképzelést támadta, hogy az idegrendszeri fejlődési rendellenességként kategorizált vagy megjelölt állapotok eredendően patológiásak.
A neurodiverzitás mozgalom céljai
A neurodiverzitás mozgalom elsődleges célja az volt, hogy elfogadja az emberek neurológiai különbségeit, és növelje a neurodiverzitás befogadásának és elfogadásának szintjét. A mozgalom bátorította azokat az embereket, akiknek másképp működik az agyuk, és ünnepelte a neurodiverzitást.
Az autizmussal élő személyek jelentős részét képezték a mozgalomnak. A közösségi médiafelületeken és online platformokon keresztül sok autizmussal élő ember tudott kapcsolatba lépni, kommunikálni és önérdekvédelmi kollektívát alkotni.
Singer maga is az autizmus spektrumán volt, és a neurodiverzitást társadalmi igazságossági mozgalomnak tekintette, amely az általa "neurológiai kisebbségeknek" nevezett személyek egyenlőségét támogatja, akiknek az agya atipikusan működik.
Ezek közé az egyének közé tartoztak autizmus spektrumzavarral, ADHD-val és tanulási zavarokkal küzdő személyek. Hangsúlyozta, hogy ezeket a különbségeket nem hiányosságoknak kell tekinteni, hanem inkább az agyi munka előnyeinek és értékes változatainak, amelyeket értékelni kell.
A neurodiverzitás mozgalom középpontjában a neurodiverzitással kapcsolatos előnyök és erősségek kiemelése állt. A fogyatékosság társadalmi modelljére épült, amely szerint a fogyatékosság inkább intézményi, rendszerszintű vagy társadalmi akadályokból, mintsem az egyénben rejlő hiányosságokból ered.
A fogyatékosság társadalmi modellje alapján az ADHD-s, autista és tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket érintő károsodások környezeti akadályokból erednek - például a hangos, világos osztályterem vagy a merev iskolai órarend. A neurotipikus emberek félreértéséből fakadó megbélyegzés és társadalmi kirekesztés is aláássa őket.
Ezért az autista közösség aktivistái és más aktivisták a környezeti változásokat szorgalmazták - beleértve az osztálytermeket, munkahelyeket, közösségeket és egészségügyi intézményeket -, hogy ezek a környezetek nyitottabbá és befogadóbbá váljanak a mássággal élő személyek számára.
Példák a neurodiverzitásra
A neurodiverzitás nem orvosi kifejezés, így az egyének nem mutatnak hasonló jeleket és tüneteket. Az emberi agyat végtelen sokféleképpen lehet bekábelezni. A diagnózisok lehetővé teszik az egyének számára, hogy kommunikáljanak, és hivatkozzanak bizonyos jelekre és tünetekre, amelyek általában együtt fordulnak elő.
A neurodiverzitásnak számos példája van. A neurodiverzitás példái közé tartoznak az egyének körében leggyakrabban előforduló állapotok:
- Down-szindróma
- Autizmus spektrumzavar
- ADHD
- Kényszerbetegség
- Diszlexia
- Bipoláris zavar.
A neurodiverzitás egyéb példái közé tartozik a diszkalkulia, a diszgráfia, az értelmi fogyatékosság, a tanulási zavarok, az érzékszervi feldolgozási rendellenességek, a szociális szorongás, a Prader-Willi-szindróma (PWS) és a Tourette-szindróma.
A neurodiverzitás leggyakoribb típusai
Diszlexia
A diszlexia a leggyakoribb neurodiverzitás a felnőttek körében, a felnőttek körülbelül 10%-ánál diagnosztizálják ezt az állapotot. A második leggyakoribb típus a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD), a lakosság körülbelül 4-5%-a szenved ADHD-ban. A neurodiverzitás harmadik leggyakoribb típusa az autizmus spektrumzavar (ASD), a lakosság körülbelül 1-2%-a szenved ASD-ben.
A diszlexia, az ADHD és az ASD együttesen az összes idegrendszeri fejlődési rendellenesség diagnózisának mintegy 70%-át teszik ki.
Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD)
Az ADHD, a neurodiverzitás egyik gyakori példája, a tünetek és tapasztalatok széles spektrumát öleli fel. Az agyműködés különbségei miatt az egyéneknél a tünetek mindig, néha vagy ritkán jelentkezhetnek.
A legtöbb esetben az agyi különbségek nem igényelnek alkalmazkodást. A munkáltatóknak vagy a professzoroknak azonban esetleg át kell alakítaniuk az ADHD-s egyénekkel való kommunikációjukat. A proaktív kommunikáció, a módosított munka- és órarendek, valamint a teljesítményértékelési stratégiák kiigazítása segíthet ezeknek az egyéneknek, hogy optimalizálják képességeiket.
Tanulási zavarok
A tanulási zavarok vagy rendellenességek - a neurodiverzitás másik példája - olyan kognitív zavarok, amelyek befolyásolják bizonyos információk felidézésének és feldolgozásának képességét. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek nem tűnnek fogyatékosnak, és előfordulhat, hogy az iskolai környezetben nem veszik őket figyelembe.
A problémát súlyosbíthatja, ha a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók más tantárgyakból jeleskednek, mert a tanárok a gyerekeket fókuszálatlannak vagy lustának bélyegezhetik. A tanulási nehézségekkel küzdő tanulók egyes területeken nehézségekkel küzdenek, míg más területeken jól teljesítenek.
A gyakori tanulási zavarok közé tartozik a diszkalkulia, a diszlexia és a diszgráfia. Fontos azonban megérteni, hogy ezek nem azonosak az értelmi fogyatékossággal, és a tanulási zavarok nem egyenlőek az átlag alatti intelligenciával.
Ezen állapotok pontos oka ismeretlen; a kutatások azonban azt mutatják, hogy a tanulási zavarokban és az agy eltérő működésének okában nagy szerepet játszanak a genetikai tényezők.
Neurodiverzitás mint identitás
Az identitásról alkotott elképzelések összetettek. Az egyéneknek több különböző identitásuk van, amelyek különböző környezetekben és beállításokban nyilvánulnak meg.
Az egyének gyakran megkérdőjelezik, hogy a neurodiverz betegségek, beleértve a bipoláris zavarokat, az autizmust, a diszlexiát és a diszpraxiát, az egyén identitásának részét képezik-e. Az identitás egyszerre biológiai és társadalmi konstrukció.
A nyelv különösen fontos, amikor azt vizsgáljuk, hogy az egyének hogyan akarják leírni magukat. Míg a fogyatékossággal élők a személyközpontú nyelvezetet szorgalmazzák, az identitásközpontú nyelvezet megváltoztathatja a neurodiverzitás mint identitás képét.
A neurodiverzitásban a klinikai vagy formális ADHD, autizmus vagy tanulási zavarok diagnózisával rendelkező egyénekre összpontosító fejlődés egy szélesebb csoportra terjedt ki.
A kifejezést kezdetben csak a klinikai diagnózissal és a diagnózishoz szükséges klinikai küszöbértékhez közeli tünetekkel rendelkező borderline emberek leírására használták. Újabban a neurodiverzitás fogalmába tartoznak azok az egyének, akik magukat neurodiverznek vallják, és úgy érzik, hogy a dobozon kívül dolgoznak és gondolkodnak.
A serdülők és sokan egyre könnyebben azonosítják magukat neurodiverzként, és elfogadják a valóságot. A szociálisan nehéz helyzetben lévő tizenévesek és serdülők számára a neurodiverzként való önazonosítás lehetővé teheti számukra, hogy értelmet adjanak érzéseiknek és tapasztalataiknak.
A koncepció agyi alapú magyarázatot adhat a másságuk megértésével küzdő egyéneknek. Segíthet továbbá az összetartozás és a közösség érzésének megteremtésében másokkal, akik neurodiverzek.
A fiatalok és serdülők mostanában olyan állapotokkal diagnosztizálják magukat, amelyek a neurodiverzitás definíciója alá tartoznak, hogy érvényesíthessék tapasztalataikat. A gyerekek nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy állapotuk felmérésre kerüljön.
Neurodiverzitás és autizmus spektrumzavarok (ASD)
A The Interagency Autism Coordinating Committee nemrégiben kiadott jelentése szerint minden 68. gyermeknél diagnosztizáltak ASD-t. Az autista spektrumon élő személyekről általában azt tartják, hogy viselkedési problémákkal küzdenek és nem rendelkeznek szociális készségekkel, de ez nem mindig igaz.
Az egyének csak bizonyos helyzetekben viselkedhetnek másképp, és nem lehetnek szociális kihívások. Ezek a különbségek félreérthető kommunikációt eredményezhetnek a nem autista és az autista személyek között, és potenciálisan stresszes körülményekhez vezethetnek.
Sok autizmussal élő személy kivételes kognitív képességeket, intelligenciát és mintafelismerést mutat. A hiperlexia, vagyis a kivételesen jó és korai olvasás képessége szintén összefügg az ASD-vel.
Az ASD a tanulásban, a kommunikációban és a viselkedésben mutatkozó eltérésekhez kapcsolódik, és az ASD jelei egyénenként eltérőek lehetnek. Az ASD-vel élő személyek különböző erősségekkel, szükségletekkel, képességekkel és kihívásokkal rendelkeznek.
Például egyes autisták kiválóan kommunikálnak verbálisan, átlagon felüli IQ-val rendelkeznek, és önállóan élnek.
Ezzel szemben mások esetleg nem tudják közölni érzéseiket, és a jólétüket befolyásoló káros viselkedéssel küzdenek, másoktól függenek, nehezen igazodnak el a csoportkörnyezetben és a társas kapcsolatokban, és az érzékszervi feldolgozással kapcsolatos kihívásokkal küzdenek.
A nyelv is fontos az autista közösség számára. Míg számos fogyatékossági érdekvédelmi szervezet a személy-előtti nyelvezetet részesíti előnyben, mint például az "autista emberek", a kutatások azt mutatják, hogy az autista közösség az identitás-előtti nyelvezetet részesíti előnyben, mint például az "autista személy"
Kihívások az autizmus spektrumon élő egyének számára
Az autista személyek által tapasztalt kihívások társadalmi akadályokból és társadalmi normákból fakadhatnak, amelyek társadalmi egyenlőtlenséget és kirekesztést eredményeznek. Az orvosi beavatkozás fontos lehet az autista személyek számára, és a hivatalos diagnózis felállítása segíthet az orvosi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításában is.
A klinikai diagnózis mellett a társadalmi és környezeti akadályok és a megbélyegzés enyhítése kulcsfontosságú az autista felnőttek számára. Tanulmányok szerint az autista felnőttek több mint 80%-a világszerte munkanélküli. A szervezeteknek foglalkozniuk kell a megbélyegzéssel és az akadályokkal, amelyek megakadályozzák az autisták foglalkoztatását.
Neurodiverzitás a munkahelyen
A neurodiverzitás növelésére irányuló erőfeszítések javíthatják a munkahelyet. A neurodiverz egyének, például az autisták, hozzájárulhatnak perspektíváikkal, tehetségükkel és képességeikkel a szervezet teljesítményének és termelékenységének támogatásához.
Kutatások kimutatták, hogy a neurodiverz munkacsoportok nagyobb termelékenységet eredményeznek. Egy tanulmány kimutatta, hogy a bank egyetlen területén végzett hat hónapos munka után az autista munkavállalók olyan személyek munkáját vették át, akiknek három évbe telt, hogy felküzdjék magukat, ráadásul 50%-kal termelékenyebbek voltak.
A neurodiverz egyének néhány olyan készsége és tehetsége, amely a szervezetek számára előnyös lehet, a kreativitás, az innováció, a pontosság és a hibák felismerésének éles képessége, a kitartás és a megbízhatóság, az egyedi problémamegoldó módszerek, valamint az ismétlődő vagy rutinszerű munkában való kiválóság.
A munkahelyi neurodiverzitás növelését és több neurodiverz egyén felvételét célzó programok elfogadása magában foglalja a jelöltek értékelésének alternatív módjait, a helyi ügynökségekkel, nonprofit szervezetekkel és szolgáltatókkal való partnerséget, valamint a neurodiverz egyéneknek szóló képzési és mentorprogramok elfogadását, amelyek segíthetnek a munkahelyi befogadás előmozdításában.
Ezért kritikus fontosságú, hogy értékeljük az autista emberek erősségeit, amelyek segíthetik őket önbizalmuk, önbecsülésük, szociális készségeik és életvezetési készségeik fejlesztésében is.
Az egyének neurodiverzek
A neurodiverzitás olyan neurológiai állapotok leírására használható, amelyek megváltoztatják az egyének gondolkodását és a környezetükkel való interakcióját. Bár a kifejezés magában foglalja a fejlődési rendellenességeket, tanulási zavarokat, neurológiai állapotokat és az ADHD-t, nincs két egyforma agy. Ezért a neurodiverzitás a társadalom minden egyénére vonatkozik.
A neurodiverzitás nem azonos a fogyatékossággal. Ez az a nézet, hogy az agyi különbségek normálisak. Bár egyes neurodiverz tanulóknak vagy egyéneknek szükségük lehet a munkahelyi vagy iskolai alkalmazkodásra, egyéni erősségekkel rendelkeznek, beleértve a kreativitást és a dobozon kívüli gondolkodást.
A neurodiverzitás és az emberi agyban meglévő különbségek már régóta léteznek a világban, és ezek a különbségek alakították a világot olyanná, amilyen ma. A jövő nemzedékekkel szembeni felelősségünk, hogy továbbra is támogassuk és építsük az oktatást, az elfogadást és a sokszínűség ünneplését.
A társadalom segíthet az egyéneknek kibontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket anélkül, hogy a másságukhoz kapcsolódó megbélyegzés és előítélet lenne a jellemző. Ha megértjük, hogy mi a neurodiverzitás és a neurodiverzitás típusai, és bátorítjuk barátainkat, munkatársainkat, családtagjainkat és a közösséget, hogy tájékozódjanak erről, az elősegíti a befogadó és virágzó környezet kialakulását mindenki számára.
A tiszteletteljes nyelvezet és a neurodiverzitással kapcsolatos ismeretek a klinikusok számára is fontosak az idegrendszeri fejlődési eltérésekkel rendelkező egyének fizikai és mentális egészségének értékeléséhez.
A neurodiverzitás alapgondolata, hogy az olyan neurofejlődési különbségeket, mint az autizmus, az ADHD és a tanulási zavarok, elsősorban erősségeknek tekintsük, ahelyett, hogy a hiányosságokat és kihívásokat hangsúlyoznánk.
Hivatkozások
Mi az a neurodiverzitás? -Harvard Health.
Mi az a neurodiverzitás? | Megértettem
Felelősségi nyilatkozat
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Mindig ajánlott konzultálni egy képzett egészségügyi szolgáltatóval, mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos változtatást hajtana végre, vagy ha bármilyen kérdése vagy aggodalma van az egészségével kapcsolatban. Az Anahana nem vállal felelősséget semmilyen hibáért, mulasztásért vagy következményért, amely a megadott információk használatából adódhat.
