Az együttérzés az a cselekedet, amikor átérzed valaki más fájdalmát és tapasztalatait, és cselekedve segíteni akarsz rajta. A legtöbben úgy írják le, hogy "beleéljük magunkat valaki más helyzetébe". Ez egy olyan cselekvés és érzelem, amely közelebb hozza az embereket egymáshoz, és az emberek kevésbé érzik magukat egyedül a szenvedésükben, függetlenül annak okától.
Az együttérzés szó közvetlenül a latinból származik, és azt jelenti, hogy "együtt szenvedni". Ez úgy határozza meg az együttérzést, mint valakinek a negatív érzelmeinek és mások szenvedésének átélését. Ezután az együttérzés magában foglalja, hogy ezzel az érzéssel együtt cselekedjünk, hogy segítsünk enyhíteni a másik szenvedésén.
Sok embernek szüksége van arra, hogy tisztázzák, mit jelent az együttérzés, szemben az olyan hasonló fogalmakkal, mint a szimpátia, az empátia és az altruizmus. A szimpátia és az empátia hasonló az együttérzéshez; ezek az egyén azon képességét jelentik, hogy átérzi és megérti mások érzelmeit. Ami az együttérző viselkedést megkülönbözteti ezektől, az a vágy és a képesség, hogy cselekedjünk valaki megsegítésére.
Sokan ismerik az altruizmust is; ez az önzetlen cselekedet, amikor valaki más szenvedésén enyhítünk, gyakran az együttérzés motiválja. Bár gyakran az együttérzés motiválja, néha más tényezők is motiválhatják.
Az emberi lények eredendően együttérzőek; ha valakit szenvedni látunk, az gyakran felszínre hozza ezt az érzelmet. A tudomány megerősítette, hogy az együttérzés evolúciós szükségszerűség. Amikor az együttérzés érzései támadnak, az ember szívverése lelassul, olyan kötődési hormonok szabadulnak fel, mint az oxitocin, és az agyi régiókban empátia, törődés és öröm jelenik meg. Mindez azt eredményezi, hogy segíteni akarunk a szenvedőknek, hogy enyhítsük fájdalmukat.
Az együttérzés gyakran két elsődleges formában nyilvánul meg: a mások iránti együttérzés és az önsajnálat. A különbség abban rejlik, hogy ki felé irányul az együttérzés.
A mások iránti együttérzés egyszerű fogalom. Magában foglalja, hogy átérezzük valaki fájdalmát és szenvedését, és vágyat érzünk arra, hogy saját cselekedeteinkkel enyhítsük azt. Az együttérzésnek ez a fajtája a nagy gesztusokban és a kedvesség apró cselekedeteiben egyaránt megmutatkozik: jótékonysági adományok, önkéntes munka egy helyi menhelyen, vagy egy empatikus fül kölcsönzése egy rászoruló barátnak.
Emberként eredendően arra vagyunk teremtve, hogy enyhítsük mások szenvedését, mert megértjük, hogy bizonyos érzelmi élmények milyen megterhelőek és elszigetelőek lehetnek. Bár az együttérzés egyesek számára természetesebb lehet, gyakorlása olyan készség, amelyet gyakorlással lehet fejleszteni.
Az önsajnálat, bár kevésbé elismert, ugyanolyan létfontosságú, különösen egy olyan világban, ahol sokan tapasztalják az együttérzés fáradtságát. Emberként gyakran elfelejtjük, hogy mi is megérdemeljük az együttérzést. Kihívást jelenthet, hogy ugyanolyan kedvességet és megértést tanúsítsunk önmagunk iránt, mint amilyet egy nehézségekkel küzdő barátunk vagy szerettünk iránt tanúsítanánk.
Az önsajnálat azt jelenti, hogy ugyanolyan kedvességgel, gondoskodással és megértéssel bánunk önmagunkkal, mint amilyet másoknak nyújtanánk a bajban. Magába foglalja az önjóságot, a közös emberségünk felismerését, és a figyelemfelkeltést a küzdelem pillanataiban.
"Az egyszerű meditáció és a negatív érzésekkel való ítélkezés nélküli együttlét gyakran az ellenkezőjét eredményezi annak, hogy azok elt űnnek." - Dr. Laurie Santos.
A kutatások azt mutatják, hogy az önmagukkal együttérző emberek általában nagyobb boldogságot, életelégedettséget és motivációt tapasztalnak. Emellett egészségesebb kapcsolatokat ápolnak, jobb fizikai egészséget mutatnak, és alacsonyabb a szorongás és a depresszió szintje.
Az önsajnálat elfogadása a kihívásokkal teli időszakokban erőteljes eszközként szolgál az ellenálló képesség kiépítéséhez. Az együttérző belső párbeszéd ápolásával az egyének könnyebben és kegyesebben tudnak megbirkózni az élet viszontagságaival - legyen szó válásról, pénzügyi nehézségekkel való szembenézésről vagy karrierváltásról.
Az együttérzés ápolása a mindennapi életünkben fokozatos folyamat, amely türelmet és szelídséget igényel önmagunkkal szemben. Íme néhány gyakorlat, amely segíthet nekünk abban, hogy hozzáférjünk az együttérzéshez és érezzük azt:
A szerető kedvesség meditáció vagy Metta meditáció egy erőteljes gyakorlat, amely elősegíti az együttérzést önmagunk és mások iránt. Magunkkal szemben a szerető kedvesség mondatait mondogatjuk, és fokozatosan kiterjesztjük azokat szeretteinkre, ismerőseinkre, sőt még azokra is, akikkel esetleg nehézségeink vannak.
Ha a reggeli rutinunkba beépítjük az olyan mondatokat, mint a "Legyek nyitott az önbarátságra", az együttérző hangot adhat az előttünk álló napnak.
"Gyakran szeretem a szívgyakorlatok alapjait ezzel a földi testünkkel megalapozni, lágyítva oly módon, hogy valóban érezzük a megtestesült Mettát, a mosoly képi és érzett érzékelését használva.
Ezért meghívlak benneteket, hogy tegyétek ezt úgy, hogy először is elképzeljétek egy mosoly ívét, amely egy nagy, nyitott, ragyogó kék égbolton terül szét - érzékelve a mosoly nyitottságát és tágasságát, amely az égbolton terül szét. És érzékelve, hogy az elmétek egybeolvadhat ezzel az éggel... a fejetek teteje kinyílik... és csak érzékeljétek a tudatosságnak ezt az éghez hasonló, a mosoly görbületével teli elméjét... ennek az elmének a nyitottságát, befogadóképességét és fényességét...". Tara Brach, Phd; Tonglen: Radikális együttérzés.
Sokunkat nyomaszt az a súlyos érzés, hogy nem vagyunk elégségesek, vagy azt hisszük, hogy valami eredendően nincs rendben velünk. Fontos felismerni, hogy ezek a tapasztalatok nem annak a jelei, hogy hibásak vagy rosszak vagyunk; inkább a szenvedés gyakori megnyilvánulásai a kultúránkban.
Amikor észrevesszük, hogy az önbírálat hangja megszólal bennünk, finoman érdeklődhetünk: Hogyan nézne ki, ha ebben a pillanatban kedves lennék magamhoz? Azzal, hogy elismerjük és meglazítjuk belső kritikusunk szorítását, megnyitjuk az utat az önsajnálat virágzásához.
Képzeljük el érzelmeinket időjárási mintaként - folyamatosan változnak és fejlődnek, akárcsak az égbolt. Az Elfogadás- és Elkötelezettség-terápia (ACT) mélyreható betekintést nyújt abba, hogyan navigálhatunk belső tájunk viharaiban.
Az elfogadás gyakorlása során nem arra kérnek bennünket, hogy elfogadjuk a negatív önhitünket, vagy elmerüljünk a kétségbeesésben. Az elfogadás inkább arra hív minket, hogy ismerjük el és legyünk jelen az érzelmeinkkel, bármilyenek is legyenek azok. Arról van szó, hogy ítélkezés vagy ellenállás nélkül elismerjük érzéseink érvényességét.
Amikor elfogadjuk a nehéz érzelmeket, teret teremtünk az önsajnálatnak, hogy gyökeret eresszen. Ahelyett, hogy az érzelmeink áradata ellen küzdenénk, megtanuljuk kegyelemmel és rugalmassággal meglovagolni a hullámokat. Azzal, hogy szembesülünk a belső viharainkkal, felfedezzük magunkban az erőt és a bátorságot, hogy átvészeljük az élet kihívásait.
"A belső jót gyakran úgy találjuk meg, hogy felteszünk magunknak egy egyszerű kérdést:" Becky Kennedy, Good Inside: A Guide to Becoming the Parent You Want to Be.
Az elfogadás ölelésében találjuk meg a szabadságot - a szabadságot, hogy teljesen önmagunk legyünk, hibáinkkal együtt. És ebben a szabadságban felfedezzük az emberi szív határtalan képességét a gyógyulásra és a növekedésre.
Tapasztalataink összekapcsolása és megosztása másokkal mélységesen megerősítő lehet. Emlékeztet bennünket arra, hogy belső kritikánkat sokan osztják, és ez enyhíti a küzdelmeinkben való elszigeteltség érzésének terhét. Az együttérző kapcsolat révén nemcsak vigaszt találunk, hanem elősegítjük a gyógyulást és a megértést is.
Az együttérzés ápolása nem csak személyes törekvés; messzemenő előnyei vannak önmagunk és a társadalom egésze számára:
A kutatások azt mutatják, hogy az együttérzés gyakorlása erőteljes hatással lehet az agyunkra és az érzelmi állapotunkra. Tanulmányok azt mutatják, hogy az együttérzés aktiválja a gondoskodással és a társas kapcsolatokkal kapcsolatos agyi területeket, ami a pozitív érzelmek növekedéséhez vezet.
Az az izgalmas, hogy az együttérzés nem rögzített; az életkortól függetlenül, gyakorlással fejleszthető és erősíthető (ez a folyamat neuroplaszticitásnak nevezett folyamat). Az együttérző cselekedetek és gondolatok gyakorlása fokozhatja érzelmi ellenálló képességünket, és elősegítheti a másokkal való kapcsolat mélyebb érzését.
Az együttérzés döntő szerepet játszik a támogató és pozitív munkahelyi kultúra kialakításában. Tanulmányok szerint az olyan gyakorlatok, mint a szerető kedvesség és az együttérző meditáció csökkenthetik a stresszt és a kiégést a munkavállalók körében.
Az együttérzés munkahelyi beépítésével a szervezetek elősegíthetik a jobb mentális egészséget, javíthatják a munkahelyi elégedettséget, és erősíthetik a kollégák közötti interperszonális kapcsolatokat. Az együttérző vezetés és az empátia olyan környezetet teremt, amelyben a munkavállalók úgy érzik, hogy értékelik és támogatják őket.
A szociális egészség az értelmes kapcsolatok ápolásáról, az empátia erősítéséről és a támogató hálózatok kiépítéséről szól közösségeinken belül. Az együttérzés a szociális jólét sarokköve, amely elősegíti az empatikus kapcsolatokat, megteremti a törődés kultúráját és fokozza a kollektív jólétet.
Azzal, hogy interakcióinkban és kapcsolatainkban az együttérzést helyezzük előtérbe, olyan tereket teremtünk, ahol az empátia, a kedvesség és a megértés virágzik, hozzájárulva egy együttérzőbb világhoz.
A kutatások szerint az együttérzés nem csak a mentális egészségünknek tesz jót, hanem a fizikai egészségünknek is. Tanulmányok kimutatták, hogy azoknál az embereknél, akik rendszeresen gyakorolják az együttérzést, alacsonyabb a gyulladás szintje és jobb a szív- és érrendszeri egészségük.
A kedvesség és az együttérzés jó közérzetet keltő hormonok felszabadulását váltja ki a szervezetben, ami fokozhatja általános egészségünket és jólétünket. Azzal, hogy mindennapi életünkben előmozdítjuk az együttérzést, nemcsak a másokkal való kapcsolatainkat erősítjük, hanem saját magunk jobb egészségét is elősegítjük.
A másokkal való interakcióinkban az együttérzés és a társfüggőség közötti különbség megértése létfontosságú az értelmes kapcsolatok ápolásához. Bár hasonlónak tűnhetnek, mégis különböző motivációkból erednek, és jelentősen befolyásolhatják jóllétünket és kapcsolatainkat. Vizsgáljuk meg, hogyan lehet megkülönböztetni őket:
Gondolkodjon el azon, hogy miért érez késztetést arra, hogy támogasson vagy segítsen másokat. Valóban az a vágy motiválja Önt, hogy enyhítse szenvedésüket és elősegítse jólétüket? Vagy állandóan azon kapod magad, hogy a saját önértékelésed megerősítése érdekében próbálod megoldani a problémáikat? Ha felteszed magadnak ezeket a kérdéseket, fényt deríthetsz valódi szándékaidra, és segíthetsz megérteni tetteid forrását.
Emlékezzen vissza egy közelmúltbeli pillanatra, amikor támogatást vagy segítséget nyújtott valakinek, aki fontos önnek. Mi késztette arra, hogy segítő kezet nyújtson? Szánjon egy pillanatot arra, hogy átölelje azokat az érzéseket, amelyek az interakció során felmerültek Önben. A melegség és a kapcsolat érzése volt az, amikor kinyújtotta a kezét, vagy más érzelmek törtek a felszínre?
"Az együttérző emberek azt kérik, amire szükségük van. Nemet mondanak, amikor kell, és amikor igent mondanak, komolyan gondolják. Azért együttérzőek, mert a határaik távol tartják őket a nehezteléstől." - Brené Brown, Rising Strong: The Reckoning. A dulakodás. The Revolution.
Gondolja át, milyen határokat állít a kapcsolataiban. Képes vagy-e érvényesíteni a saját igényeidet és prioritásaidat, miközben másokat is támogatsz? Vagy küzd a határok meghatározásával, gyakran érzi magát túlterheltnek vagy másoktól függőnek a megerősítésért? Az egészséges határok megértése és fenntartása kulcsfontosságú a kiegyensúlyozott és tiszteletteljes kapcsolatok kialakításához.
Együttérző emberek:
Nyíltan, kedvesen és őszintén fejezzék ki, hogy mire van szükségük.
nem kell nemet mondaniuk, ha kell, tiszteletben tartva saját korlátaikat és igényeiket.
Szavukat és kötelezettségvállalásaikat betartják
Gondoljon vissza arra az időre, amikor úgy érezte, hogy a kapcsolatában próbára tették a határait. Hogyan kezelte azt a helyzetet? Gondolkodjon el azon, hogy milyen sebezhetőséget vagy erőt érzett, amikor szilárdan kitartott a határai mellett. Gondolja végig, hogyan tiszteli saját szükségleteit, miközben fenntartja a kapcsolatot másokkal.
Gondolja át, hogyan kezeli az érzelmi stresszt és a nehézségeket a kapcsolataiban. Érzelmileg lemerülsz mások problémái miatt, vagy képes vagy támogatást nyújtani, miközben a saját jólétedről is gondoskodsz? Érzelmi rugalmasságának feltárása segíthet felismerni, hogy mikor kell az öngondoskodásnak prioritást adnia, és mikor kell határokat szabnia a másoknak nyújtott támogatásnak.
Hunyd be a szemed, és idézz fel egy pillanatot, amikor úgy érezted, hogy valaki más érzelmei elárasztottak. Miközben újra felidézed ezt az élményt, figyeld meg a testedben lévő érzéseket és a benned felbukkanó érzelmeket. Vegyen mély lélegzetet, és óvatosan fedezze fel azokat az öngondoskodási gyakorlatokat, amelyek vigaszt és vigasztalást hoztak a kihívásokkal teli időkben. Milyen szelíd emlékeztetőket találsz magadban a rugalmasságra?
Az empátia és az együttérzés kifejezéseket gyakran felváltva használják. A felmerülő bizonyítékok azonban rávilágítanak a két fogalom megkülönböztetésének fontosságára, különösen a szenvedéssel szembeni ellenálló képesség megértése szempontjából.
Az empátia arra a képességre utal, hogy érezzük, amit mások éreznek, hogy mélyen átérezzük érzelmeiket. Az együttérzés viszont magában foglalja az empátiát, de túlmutat rajta. Magában foglalja a törődés és az aggodalom érzését, amely arra készteti az embert, hogy cselekedjen a másik szenvedésének enyhítése érdekében. Az együttérzés lényege abban a szívből jövő vágyban rejlik, hogy segítsünk és támogassunk másokat a szükség idején.
Az együttérzés, amelyet gyakran úgy határoznak meg, mint "együtt szenvedni", a társas gondoskodás és kölcsönös támogatás evolúciós potenciálját használja ki. Ez tükrözi veleszületett képességünket, hogy ráhangolódjunk mások tapasztalataira, és valódi törődést és kedvességet nyújtsunk. Az együttérzésre való képesség ígéretet hordoz egy empatikusabb és összekapcsolt világ megteremtésére.
Fontos megjegyezni, hogy az empátia, bár értékes tulajdonság, nem jelenti azt, hogy kizárólag mások igényeit kell kielégítenünk a sajátunk rovására. Saját érzelmeink és szükségleteink felismerése és tiszteletben tartása kulcsfontosságú az önmagunkkal való kapcsolat fenntartásához.
Az igazi empátia magában foglalja mások tapasztalatainak megértését és érvényesítését, miközben tiszteletben tartjuk saját határainkat és prioritásként kezeljük az öngondoskodást. Ennek az egyensúlynak az elfogadása lehetővé teszi a kölcsönös tiszteletre és kölcsönösségre épülő, hitelesebb és fenntarthatóbb kapcsolatokat.
Együttérzőbbnek lenni azt jelenti, hogy viszonyulunk mások érzéseihez és tapasztalataihoz, és lépéseket teszünk ezek javítása érdekében. Azt jelenti, hogy mélyen együtt érzünk valakivel, aki az élet során nehézségeket él át, és minden módon támogatjuk őt. A legfontosabb, hogy együttérzőnek lenni azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat önzetlenül tesszük.
Az együttérzőbb emberré válás gyakorlással jár. Fontos felismerni, hogy a szenvedés mindenki számára létezik. Az olyan dolgok, mint a kedvesen beszélni másokkal és önmagunkkal, bocsánatot kérni az elkövetett hibákért, ítélkezés nélkül meghallgatni, és segítséget nyújtani a rászorulóknak, nagyszerű kis lépések az együttérzőbbé váláshoz.
Bár az együttérzést általában pozitív tulajdonságnak tekintik, fontos, hogy megőrizzük a határokat, és elkerüljük, hogy mások szenvedése túláradjon rajtunk. Az együttérzésből való kifáradás, a kiégés és az érzelmi kimerülés akkor jelentkezhet, ha az egyén következetesen mások szükségleteit helyezi előtérbe saját jólétével szemben. Az öngondoskodás gyakorlása és az egészséges határok felállítása elengedhetetlen az együttérzés kiegyensúlyozott és fenntartható megközelítésének fenntartásához.
Együttérzés definíció | Mi az együttérzés
Hogyan legyünk együttérzőbbek: A Mindful Guide ...
Living BIG: Határokat szabni, ha az emberek kedvére vagy | Csendes kapcsolatok
Együttérzés vs. empátia: jelentésük és melyikük használata
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Mindig ajánlott konzultálni egy képzett egészségügyi szolgáltatóval, mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos változtatást hajtana végre, vagy ha bármilyen kérdése vagy aggodalma van az egészségével kapcsolatban. Az Anahana nem vállal felelősséget semmilyen hibáért, mulasztásért vagy következményért, amely a közölt információk használatából adódhat.